Világunk

"Megannyi univerzum létezik egymás mellett, és ugyan annyi föld. Vannak olyanok, ahol az emberek lelke a testükben él, mint nálatok. De itt, a miénkben, a lelkünk mellettünk jár, állat alakját ölti fel és daimon a neve.
Sok külön világot egy dolog köti csak össze, a por. A por ősibb, mint a legek boszorkányai, mint a vizek gyiptusai, mint a jégmezők medvéi.
Világunk tudósai készítettek egy aletiométert, egy arany iránytűt, mely megmutat mindent, ami rejtve van.
Ám a hatalom birtokosai, hogy megvédjék saját igazságukat, elpusztították az iránytűket, és a pórnak az említését is megtiltották..."
(Részlet Az arany iránytű filmből)

Mondhatnám, hogy történetünk itt kezdődik, de igazából ennek már sok éve. 1980-ra az emberek kezdték elfeledni azt a lányt, aki annak idején, ezzel a különös szerkezettel oly' sokat tett a világért. Az aletiométer eltűnt, és lassan minden hozzá kapcsolódó esemény, alak és tárgy is feledés homályába tűnt.
A por fogalma immár nem jelentett mást, mint a tárgyakra hulló kosz.

Ámbár ezek mind eltűntek már az évek alatt, mégis minden maradt a régiben. Mintha az embereknek nem lenne szükségük változásra, fejlődésre. Emberek és daimonok járják az utcákat, amik ugyan úgy néznek ki, mint sok évvel ezelőtt. Úgy gondolják semmi rossz nem történhetne már, hiszen az a világ, amiben élnek, tökéletes. Nincsen már semmi, ami mindezt lerombolhatná. Azt hitték, hogy csupán csak saját titkaik húzódnak meg a falak közt, az utcákon, a mezőkön.
De volt egy olyan titok, ami talán véget vethet ennek az idillnek.
Odafenn, az égben, az angyalok birodalmában szőrnyű elhatározásra jutottak: A világnak pusztulnia kell!

Adam Miller, egy fiatal tudós hajthatatlan kíváncsiságának köszönhetően, rátalált a porra, mely a világokat köti össze, ezzel tudomást szerzett a világok közti áthaladásról is. Minden idejét arra szentelte, hogy készítsen egy szerkezetet, ami lehetővé teszi, hogy rést nyithasson azon a gyenge, fátyolhatáron, ami a határt jelképezte a világok közt.
Az angyalok aggodalommal figyelték tevékenységét, féltek, hogy talán újra bejut a por a világokba, ezzel egy újabb háborút idézve elő, hogy az elkorcsosult, hataloméhes emberek, saját javukra fordítsák a szerkezet erejét.
Hogy ezt elkerüljék, az angyalok megölték a tudóst és el akarták pusztítani a szerkezetet is, de az nyomtalanul eltűnt.
Hosszú tanácskozások után arra döntésre jutottak, hogyha a szerkezet nem lesz meg egy meghatározott időn belül, a világnak pusztulnia kell.
Azrael angyalt küldték a földre, hogy a magisztérium tudtára adják a hírt. Úgy gondolták, hogy a magisztérium belátja majd, hogy így a helyes, és mozgósítják minden erejüket, hogy felkutassák a szerkezetet, melyről azt sem tudják sem az emberek, sem az angyalok, hogyan is nézhet ki.