Jacob Morrison

Becenév: Jake

Nem: Férfi

Kor: 25

Foglalkozás: Újgazdag ficsúr

Csoport: Városlakó

Avatar: Andrew Cooper

Jacob az a fajta ember, aki igényes és nagy gondot fordít a külsejére. Sajnos az életkörülményei belenevelték, hogy elsőbbséget élvezzenek nála a külsőségek.
A srác körülbelül 180 centiméter magas, erős, izmos felépítésű, aki izmait folyamatosan karban is tartja, tehát ilyen tekintetben is odafigyel magára. Haja rövid, barna, amit minden reggel gondosan bezseléz, beállítgat, hogy külsejének minden apró részlete tökéletes legyen. Szemei kékek, bár nem azok a csillogó égszín vagy tengerkékek, hanem inkább az a sejtelmes szürkéskék uralja íriszét. Arcán általában mosoly virít, főleg a lányok irányába, de alapvetően is jó kedélyű a srác.
Ruhákban többféle stílust is kedvel, bár kétség kívül a laza, macsó csávós öltözet illik hozzá a legjobban, s legtöbbször ezt is veszi fel. Ez általában ingből/pólóból és farmerből áll. Azonban szeret elegánsan is öltözködni, főleg ha valamilyen nagyobb esemény van. A nyakkendőt nem annyira szereti és a fölösleges ékszereket is kerüli. Egyetlen ékszere egy ezüst nyaklánc, amit még édesanyjától kapott.

Jacob belsőrésze eléggé összetett. Egy érzőszívű, kedves, figyelmes, udvarias férfi.... LENNE! Ha nem egy ilyen környezetben nőtt volna fel, mint londoni maffia. Ő még ugyan nem az a kegyetlen gyilkos, mint apja, de kegyetlenül el lett kényeztetve és ő ezt ki is használja, úgy ahogyan azt is, hogy elég jóképű. Csak az élvezetnek él. Mindene megvan, pénz és sárm, nők és buli. Egyelőre még csak szerelmen sem gondolkodik, nemhogy családon... Egy igazi nőcsábász, aki azt hiszi mindenkit megszerezhet magának, akit csak akar. Bár az esetek többségében tényleg megkapja, amit akar.
Alapvetően egyébként egy békés srác, aki csak legvégső esetekben folyamodik erőszakhoz, de akkor viszont nem kegyelmez. Nem bírja, ha nőket bántalmaznak, értük kiáll minden esetben, de az már más kérdés, hogy a mentőakció után képes kihasználni a lányt,
s csak egy éjszakára ágyba vinni.
Egyébként kerüli a vészes helyzeteket, nem szeret fölöslegesen bajba keveredni.
Sunyi kis dög, az biztos...
Azt már mondanom sem kell, hogy szereti azt hinni, hogy körülötte forog a világ. Amikor elszáll magától, nehéz helyrepofozni, de nem lehetetlen. Ja és persze ezt is csak nők érhetik el nála...

Mit is mondhatnék magamról? Mondanám, hogy egy teljesen átlagos életem volt eddig és az is lesz, de azt hiszem akkor hazudnék. 1955-ben születtem november 7-én Londonban. El sem hiszed, de a helyi maffiafőnök egy szem gyermeke vagyok. Anyám a szülés után pár hónappal meghalt, azóta is apám és a szolgái nevelnek. El sem hinnéd, de még egy maffiafőnöknek is lehet valamennyire jó szíve. Miután anyám meghalt, apám kétszer annyi figyelmet fordított rám, hogy legalább engem ne veszítsen el, mert ahogy mondta néhányszor, én vagyok a legnagyobb büszkesége. Már csak azért is, mert egy igazi ritkaságnak születtem, ugyanis a daimon-om is hímnemű. Nem tudom ez miért olyan nagy cucc, de sokan valamiféle jelként tekintenek az ilyen ritka történésekre...
Visszatérve... Szerencsére sosem betegeskedtem, viszont annál rosszabb gyerek voltam. Ami igencsak befolyásolta későbbi életemet, gyermeteg lelkemet, hogy jelen lehettem apám minden tárgyalásán. A kínzásokról és gyilkolászásokról eleinte kiküldött, de később azokat is végignézhettem, ha akartam. Talán emiatt is kerülöm a magánéletemben a felesleges erőszakot, mert az van elég otthon is. Na mindegy, tekerjünk vissza.
Szóval oltári rossz gyerek voltam, de apám mindent elviselt - a szolgái kevésbé - mert tényleg szeretett. Mindent megkaptam amit csak kiböktem a számon, de még többet is. Nem csoda hát, hogy most így 25 évesen is úgy gondolom én vagyok a világ ura.
Amit apám nem tudott megadni vagy megtanítani, azt parancsba adta a szolgáinak, hogy intézzék el nekem. Magántanárhoz jártam, pontosabban ők jöttek hozzám. Mivel nem épp átlagos család voltunk, így nem iratkozhattam csak úgy be egy iskolába. Jól végeztem tanulmányaimat, ha másképp lett volna, apám kiherélteti a tanáromat. Ebből is látszik, milyen "csodás" gyermekkorom volt.
Na szóval. Igazából nem volt semmi dolgom, csak úgy voltam, lógtam a levegőben, persze közben mindent megkaptam, de azért valami hiányzott. Ezért is kértem egy saját lakást, amikor betöltöttem a 20. évemet. Azóta is egyedül élek és nincs is szükségem semmi másra.
Röviden és tömören ez az én történetem. Amiről még érdemes lenne mesélnem, azok a nőügyeim. Sok nőnemű egyeddel kavartam eddig életem során, de kettő volt, akik nagy port kavartak körülöttem. Az egyiküket Lisának hívták. Sokáig nem adta magát, míg végül sikerült ágyba csalogatnom. Ámde nem volt ennyi elég neki, s szerelmes lett belém, így hát úgy döntött kutakodik egy kicsit utánam. Gondolom sok idejébe és pénzébe telt, mire sikerült kiderítenie, hogy ki is vagyok valójában, kik a felmenőim, honnan származom. Mondanom sem kell, beparázott. Mondtam neki, hogy ne próbáljon szólni a rendőrségnek, mert ő jár rosszul. Sajnos apám tudomást szerzett erről az egész cécóról és embereket állított a kisasszonyra. Egy ideig tartotta a száját, eddig nem is volt gond, de egy nap elindult a rendőrség felé, így a fater emberi véget vetettek az életének. Mondanom sem kell, pár hónapig nem beszéltem ezután apámmal, de végül sikerült kiengesztelnie ezzel-azzal. Bár az esetet azóta se feledtem el, sőt, tanultam belőle. Azt hiszem ez is oka annak, hogy sosem állok le hosszabb ideig egy csajszinál.
A másik lányt Adriana-nak hívták. Nála egészen más volt a helyzet, mint Lisánál. Mindketten csak egy éjszakát akartunk a másiktól, de hosszabb procedúra lett belőle. Adriana teherbe esett és saját bevallása szerint nem volt mással abban az időben, így biztosan enyém a gyerek. Kiakadtam, persze, hogy kiakadtam, de nem tudtam mit tenni. Meg akarta tartani a gyereket és én képtelen voltam lebeszélni róla. Minden esetre jó sokáig ment a huza-vona, míg végül én árultam el neki, hogy ki az apám és mit tesz, ha ezt megtudja, így sikerült leráznom. Eltűnt örökre. Legalábbis remélem, hogy örökre. Nem szeretnék vele sehol sem összefutni.
Csak élni akarom békés, meghitt életem a saját kis lakásomban London egyik legpörgősebb negyedében...

Jacob, teljesen odáig meg vissza vagyok a karakterlapodért. Már alig várom, hogy egy kis jómodort neveljek beléd  Foglalj avit és már kezdődhet is a játék!