Medence és terasz

Tárgy: Medence és terasz Kedd Aug. 27, 2013 10:02 pm

Medence

Terasz

Tárgy: Re: Medence és terasz Kedd Aug. 27, 2013 10:35 pm

Jacob & Briana

Bár jobban figyeltem volna a csókra, akkor egy igazi élmény lehetett volna nekem, de csak az ijedség hozta ki ezt belőlem. Ha azt mondtam volna neki, hogy rejtsen el, vagy szimplán beállok a háta mögé, tuti, hogy hülyének néz, kérdezősködne és magunkra vonta volna a figyelmet, de így, hogy megcsókoltam, nem sok zűrt kavartunk.
Azzal hitegettem magam mindvégig, hogy nem csók, hogy ez csak egy ártatlan puszi volt, és még nem vagyok lekésve az első igaziról. Bár nem bántam volna, ha azt is tőle kapom, vagy én adom.
Kérleltem őt, más nem tudtam tenni. Ő volt ott, csak ő hozzá álltam olyan közelségbe, hogy megkérdezzem és reméltem, hogyha más nem, legalább ez a puszi volt olyan hatással rá, hogy azonnal igent mondjon.
Hát elgondolkozott egy kicsit, mire a gyomrom öklömnyire zsugorodott. Pan hol minket, hol pedig a két férfit nézte. Ideges volt ő is, ahogy én. Menekült volna, türelmetlenül toporgott, mire végre megkaptuk a választ.
Ahogy megfogta a kezem és húzni kezdett, meglepődtem. Örültem, hogy beleegyezett, hogy segít, mégsem tudtam hirtelen felfogni a dolgot, hiszen nagyrészt nevelőapámékra koncentráltam.

Észre sem vettem, hogy visszatartottam a levegőt, csak akkor mikor kiengedtem már a következő utcában, ahogy elhagytuk a bárt és vele a nevelőapámat is. A veszély elmúlt és én kezdtem megnyugodni. De fázni még mindig fáztam...
Csendben haladtunk, én a kezünket néztem, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Olyan aprónak tűnt az enyém, az övéhez képest. Szinte elveszett benne. Azért lassan kicsúsztattam kézfejem az övéből. el voltam szokva az ilyesfajta érintésektől, és hát bármilyen jól is esett, bármilyen melegséget adott, nem mertem ott hagyni. Nem tudtam, hogy mire gondolhat.
Végül már jóval messzebb a bártól, megszólalt. Gondoltam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot, de nem akartam itt elmondani neki. Olyan helyre akartam menni, ahol nem hall senki más. Ehelyett inkább elmondtam neki a teljes nevem, ami elég beszédes már.
- Briana Masters a nevem - mondtam felemelt fejjel, határozottan. Gondoltam csak el kezd mozogni az egyik agytekervénye, már ha azt nézzük, hogy Masters a bár neve is. - Elmondok neked bármit, de nem itt, nem az utcán. Nem tudnánk elmenni valahová, ahol nem hall senki?
Talán kicsit paranoiásnak tűnhettem, hiszen egy szemernyi lélek sem volt az utcán. Mégis megszoktam, hogy addig mindent látnak, mindent hallanak, amíg nem vagyok a saját kis váramban, vagyis a szobámban. Talán ott is lehallgattak, de én úgy éreztem, hogy ott végre egyedül vagyok, és nem bánthat senki.
Továbbmentünk, amíg el nem értünk egy igen impozáns, nagy házhoz. Anno régen, én is ilyen nagy és szép házban laktam, mégis elkápráztatott.
- Szép ház - mondtam kissé elképedve. Rá akartam kérdezni, hogy az övé-e, de elég hülyén nézett volna ki, hiszen igen határozottan lopta a távolságot a bejárat felé, és csak rá kell nézni, látszik rajta, hogy ki van tömve pénzel. Ehelyett inkább egy másik kérdést tettem fel.
- Egyedül laksz itt?

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2013. Aug. 16.

Ahogyan első hozzá intézett kérdésemre sem kaptam választ, a mostanira sem nagyon akart válaszolni. Inkább bemutatkozott, amire én csak elmosolyodtam. Útközben elengedtünk egymás kezét, úgy kényelmesebb volt, mégsem vagyunk egy pár, vagy mi.
Nem mondtam semmit arra, hogy a neve és a bár neve egy és ugyanaz, mert azt mondta, nem akar itt ezekről beszélni. Magamban szépen elkezdtem összerakni a dolgokat, aztán majd az igazságról felvilágosít otthon.
-Én Jacob vagyok. Jacob Morrison. - nem hiszem, hogy ismeri a Morrison nevet. Apám nem híreszteli a nevünket, nem kürtöli szét. Csak az ismeri, aki ezekben az illegális körökben mozog, az viszont nagyon. Az vagy nagyon megörül, amikor bemutatkozok, persze csak tisztelve, mert igen magas rangunk van, vagy pedig menekül az illető, de minél gyorsabban, minél messzebbre.
Szóval nagy nevünk van, de nem hiszem, hogy Bria ismeri.
Útközben már végleg eldöntöttem, hogy hozzám megyünk, bár nem mintha ezen kellett volna gondolkodni egy picit is.
Több volt fél óránál a séta és mi majdnem végig csendben haladtunk egymás mellett, csak néhány szóval törtük meg a csendet. Savor is csak csendben haladt mellettem, nem nagyon foglalkozott a kis rókával. A számára fontos dolgokat már lecsekkolta a bárban. Egyébként sem túl beszédes, így hűen magához csak mellettem trappolt hazafelé.
Amikor odaértünk, ő kedvesen megdicsérte a házamat. Mosolyogtam rá, de nem nagyon mondtam semmit, csak akkor szólaltam meg, amikor kérdezett.
-Igen, egyedül. Jó nagy ház egy embernek, de én szeretem. Nem nekem kell takarítani. - vigyorogtam rá. Ha nekem kéne takarítani, már lehet, hogy nem szeretném annyira.
Bementünk a kapun, majd a ház ajtaját is kinyitottam és bementünk.
-A nappaliból nyílik egy üveg ajtó a teraszra. Menj ki és ülj le ott. Kár lenne ilyen szép időben bent üldögélni. Mindjárt utánad megyek. Kérsz valamit inni? - kérdeztem, majd miután megkaptam minden ehhez szükséges infót, bementem a konyhába és megcsináltam mindkettőnknek az innivalót meg kerestem valami rágcsát és kimentem én is a teraszra. Leraktam az asztalra a piákat és a kaját, majd leültem én is a kanapéra. Imádtam itt kinn üldögélni.
-Zene jöhet? - kérdeztem, aztán már álltam is fel, hogy a teraszon virító nagy hifit beindítsam, hogy valami háttérzajt adjon, aztán vissza is ültem a helyemre.
-Na most már mesélhetsz! - néztem rá félmosollyal. Most néztem csak meg jobban az arcát, amióta együtt vagyunk. Igen helyes pofija van, rajta is ragadt a pillantásom egy picit....

Tárgy: Re: Medence és terasz Kedd Aug. 27, 2013 11:51 pm

Jacob & Briana

Szép ház volt. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek körbe amint beléptünk. Tetszettek a tágas, átjárható szobák. Sehogy sem hasonlított ahhoz a kis lyukhoz, ami nekem volt a bárban. Mondta, hogy merre menjek, mire bólintottam és azonnal meg is indultam kifelé.
- Csak egy pohár vizet, köszönöm - mondtam egy mosollyal, majd kiléptem a teraszra, ott pedig azonnal helyet is foglaltam.
Furcsán éreztem magam. Állandóan a környezetemet pásztázta, hiszen már annyira megszoktam a bár falait, hogy minden olyan új volt számomra, mintha eddig egy barlangban éltem volna.
Mikor Jacob is kijött, újra mosolyognom kellett. Valamiért nem éreztem magamban zavarban, csak furcsa volt minden. Az, hogy beszélgetek valakivel, akit nem is ismerek, mondhatok neki olyan dolgokat is, amik nincsenek megtiltva, nem figyelik minden rezdülésem, nem toppannak be máris, ahogy megszólít valaki. Bár ettől még mindig tartottam. Féltem attól is, hogy hirtelen beállít a nevelőapám pár gorillájával, hogy visszahurcoljon a bárba.
A zenére bólintottam, bár valószínűleg nem várt választ, mert már ment is, hogy bekapcsoljon valamit.
Mindig azt hittem, hogy soha senkinek nem mondhatom el, hogy ki is vagyok igazából, hogy mit is keresek én abban a bárban. Bár néha eljátszottam a gondolattal, hogy majd eljön értem valaki, aki kivisz, aki majd átlépi velem a küszöböt és soha többet nem engedi, hogy visszavigyenek. Most éjjel jó pár emberrel együtt léptem át azt a bizonyos küszöböt, de szerencsémre Jacob volt az egyetlen, aki segítségemre volt.
Nem akartam előle eltitkolni semmit, hiszen ennyivel tartoztam neki azok után, hogy a kidobók majdnem leütötték a haverját, aztán meg lesmároltam egy szó nélkül, végül meg megkértem, hogy hozzon haza. Na, jó, nem pont erre a kértem, de ő megtette, beengedett az otthonába, pedig azt sem tudja, hogy miféle szerzet vagyok.
Belekortyoltam vizembe, aztán hátradőltem a kanapén. igazán kényelmes volt, és hála az itteni légkörnek, nem is fáztam annyira.
- Mint már mondtam, a nevem Briana Masters. A nevelőapámé az a kóceráj - húztam el a szám. Hiába gyűlöltem azt a helyet. - Anyám abban a hitben ringatott engem és Richardot is, hogy az övé vagyok egészen tizenöt éves koromig. Aztán ahogy anyám elmondta az igazat, Richard bepöccent és bezárt minket a bárba. Rabszolgák lettünk. Onnantól soha többet nem léptünk ki abból az épületből. - Újabbat kortyoltam, közben meglepett, hogy milyen könnyedén mesélem el mindezt. Persze az undor és gyűlölet minden formája ott volt az arcomon, a hangom mégis határozott, erős volt. - Nem akartunk engedelmeskedni. Hadakoztunk, ellenszegültünk mindennek, eleinte. Megittuk mindennek a levét. Gondolhatod miket tettek velünk, két nővel, akik már nem is léteznek ebben az országban. Nevelőapám igen gyorsan elintézte, hogy mindenki azt higgye leléptünk. Megszűntünk létezni. - Ránéztem Jacobra, hogy lássam miként reagálja le eddig a dolgokat, aztán folytattam. - Anyám meghalt, már csak én maradtam mint egy szem rabszolga. Eleinte csak pincérkedtem, takarítottam, aztán Richard bevett a lányok közé. Táncoltam, mikor rájött, hogy nagy tehetség van bennem. Megtiltotta mindenkinek, hogy hozzám érjenek, nekem pedig azt, hogy bárkihez is hozzászóljak. Szerintem nem kell elmondanom mi van, ha ez megszegem - néztem rá. Ez történt ma is, mikor a haverja találkát kért. - Attól féltek, hogy talán segítséget kérek valakitől, vagy elárulok bármit. Egyszer tettem meg. Egy cetlit adtam az egyik vendégnek még mikor anyám is élt. Soha többet nem láttuk a férfit. Biztos vagyok benne, hogy megölette Richard. - Hatalmasat sóhajtottam befejezésképp, majd kortyoltam egyet vizemből. Most rajta áll, hogy segít nekem eltűnni, bujdosni, vagy most rögtön kidob. Az sem érdekelt volna különösképpen, de azért repestem volna, ha segít. Mégis csak egy jóképű, sármos pasas, olyan aki kihívás, és én bármit megtennék azért, hogy egyszer az enyém lehessen. Csak tudnám, hogyan érhetném ezt el...

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2013. Aug. 16.

Azt hiszem már minden tökéletes volt egy éjszakai duma partihoz. Volt kaja, pia, csend egy kis halk zenei háttérrel és az én kedvenc teraszom a gyönyörű, tiszta medencével. Ráadásul elég jó idő volt, bátran mondhatom, hogy egy pólóban és egy hosszú gatyában simán el lehet lenni. Mondjuk a lányka lehet, hogy fázik, eléggé alul volt öltözve.
-Nem fázol? Esetleg tudok adni egy pulcsit, vagy valamit... - kérdeztem még mielőtt belekezdett volna a mondókájába. Miközben mesélt, én csendben figyeltem, s néha kortyolgattam a sörömből.
A történet elejét nem igazán értettem, úgy éreztem nem mond el minden részletet, de én nem is vártam el tőle. Nem kérdeztem rá, amit kihagyott a történet elejéből, mert a lényeg így is érthető volt. Szegény lánynak nem volt túl jó sora, de ehhez képest igen jól tartja magát. Nem vált egy robottá, ha szabad így mondanom.
-Ez szörnyen hangzik. - mondtam, amikor rám nézett, s arcomon látszott, hogy komolyan is gondolom, hogy figyelek rá, nem csak azért mondom, mert muszáj. Udvariasan végighallgattam, aztán amikor elhallgatott én ránéztem s folytattam én a beszédet.
-Ha akarsz itt maradhatsz egy darabig. - ajánlottam fel a lakásom búvóhelyül, de csak amíg nem talál jobb helyet. Mondjuk engem nem zavar, de ha apám meglátja itt többször is, abból baj lesz, na meg nem hiszem, hogy ez a szingli srác lakás jó hatással van egy nőre. Ez egy kéj-lak. Bár ő, mint bári táncosnő, biztos bírná a strapát.
Szegény lány. Nem is volt élete. Vajon hogy áll a pasikkal? A csókja nem tűnt túl tapasztaltnak.
-Nem ígérem, hogy bármeddig tudlak itt bújtatni, de egy ideig azért maradhatsz, amíg nem találsz jobb helyet magadnak. - tettem még hozzá, de konkrét magyarázatot nem adtam. Nem szokásom azzal kezdeni az ismerkedést, hogy "Helló, a maffiavezér fia vagyok! Ja és apám kinyír, ha megtudja, hogy velem laksz." . Szóval ezt inkább kihagytam a mondandómból. Persze apám nem azért nyírná ki, mert itt lakik, hanem mert már volt "balesetem" nővel és ha azt hiszi, hogy hosszú távú kapcsolatot tervezünk, na akkor hozza az embereit.
-És... megkérdezhetem miért csókoltál meg? - kérdeztem rá egy kis szünet után a szemébe nézve. Őszinte kérdés volt, őszinte választ vártam. Csak mert nem gondolom, hogy ez szükséges lett volna a bújáshoz. Meg ahhoz, hogy a segítségemet kérte volna.
Kicsit a kérdésemből talán azt gondolhatta, hogy rossz volt, vagy egyáltalán nem vágytam rá, hogy ő megcsókoljon. Pedig ez nem volt igaz, csak nem szerintem nem volt oka rá, hogy ott és akkor megcsókoljon.
-És amm... nagyon sajnálom ami történt veled. Így gondolom a pasizás is kimaradt az életedből... - legfontosabb kérdés, amit feltehettem, tényleg. - Persze, ne haragudj, hogy így a téma közepébe vágtam. - nem tudtam mennyire nyílt a beszélgetésekben, de tényleg kíváncsi voltam, hogy volt-e már dolga pasikkal, vagy nem.
Na meg ahogy elnéztem abban a ruhában, amiben előttem ült. Azért nem mondhatom, hogy rossz csaj lenne. Sőt! Kimondottan izgató látványt nyújt, s nekem kezdett beindulni a fantáziám. Főleg, ha még szűz is. Az még jobb. Csak fura lesz, ha megfektetem, aztán meg itt marad. Nem vagyok én ehhez szokva...

Tárgy: Re: Medence és terasz Szer. Aug. 28, 2013 2:41 pm

Jacob & Briana

Minden annyira nyugodt volt. Halkan szólt a zene, az éjszakai zajok finoman csiklandozták fülem, én még sem éreztem nyugodtnak magam. Megkönnyebbültem, hogy eltűnhettem, hogy otthagytam a bárt, de mégis minden új volt nekem. Úgy éreztem nem illek ebbe a közegbe. Mint mikor egy sorozatgyilkos tér be a templomba.
- Igen, azt megköszönném - mondtam egy széles mosollyal. Bár már nem fáztam nagyon, azért elég alulöltözött voltam, és hát Jacob is párszor végignézett rajtam. A bárban ez nem zavart, hiszen ott soha nem beszéltem senkivel, nem néztem a vendégekre, így a tekintetük olyan mindennapos volt. Most, hogy kettesben vagyok Jacobbal, akaratlanul is takargatni kezdtem magam a karjaimmal, mikor éppen nem ittam. Nem feltűnően, csak átfogtam e felsőtestem, mint aki fázik.
Nem akartam elmondani neki a bővebb verziót életem ezen időszakáról, inkább maradtam a rövid, lényegre törő történetnél. A lényeg benne van, elég ha ezt tudja, a körítés már nem számít.
Bólintottam egy nagyot, mikor kifejezte magát, de nem volt hozzáfűzni valóm, így mondtam tovább az én kis mesémet.
Meglepett ajánlatával. Igaz, a legszívesebben a nyakába ugrottam volna örömömben, de nem jutottam el odáig, hiszen ledöbbentem. Annyira, hogy meg sem bírtam szólalni, csak mikor azt mondta, hogy amíg nem találok jobb helyet.
- Köszönöm, de nem kérhetek tőled ekkora szívességet - mondtam őszintén, de legszívesebben kettéharaptam volna a nyelvem. - Apám bármikor rám találhat. Komolyan mondom, rosszabb mint valami maffiafőnök - húztam el a szám. - Azt mondják, hogy még vele is lepaktált, hogy megnyithasson a bár. Olykor láttam is a keresztapát, ahogy elvonul Richardal, gondolom valamit megbeszélni. - mondtam kissé elgondolkozva, aztán pedig enyhe aggodalommal folytattam. - Érted? Nem sodorhatlak veszélybe. Ha nevelőapám tudomást szerez arról, hogy te bújtatsz, mindketten meghalhatunk. Nem én vagyok a mindene nevelőapámnak, de ha bárki rájön, hogy rabszolgasorsba taszított, oda lesz mindene. A becsületét anyám már így is lerombolta annak idején, mikor elhitette vele, hogy én az ő gyereke vagyok. Bosszúból zárt minket abba a bárba.
Levettem a cipőimet, aztán felhúztam magam elé a lábaimat a kanapéra és államat a térdeimre raktam. De gyorsan el is emeltem onnan, ahogy rákérdezett a csókra. Éreztem, hogy arcom azonnal felvette a paradicsom jellegzetes vörös színét, de nem tudtam levenni Jacobról a szemem, még ha legszívesebben belefojtottam volna magam a medencébe.
- Sajnálom, tényleg sajnálom, de hirtelen nem jutott más az eszembe - mondtam elvékonyodott hangon, égővörös fejjel. - Gyorsan kellett cselekednem, hiszen ha megkérlek, vagy szimplán bebújok mögéd, vagy bevetem magam a tömegbe, bármit csinálok, feltűnő leszek. Azonnal kiszúrtak volna. Esküszöm, többet nem csinálom! - Ó... dehogynem, már most megismételném, de most muszáj volt ezt mondanom. Túlságosan is szégyelltem. - Tudom, hogy elég béna volt, meg minden, de... - hirtelen rájöttem, hogy zavaromban már sokat akartam mondani.
Pan felugrott mellém a kanapéra, fáradtan ásított egy nagyot, majd összekuporodva hozzám bújt, én meg elkezdtem simogatni.
Komolyan mondom, ez a pasi teljesen kikészít. Vagy direkt hoz állandóan zavarba, vagy igazából az sem tudja, hogy mit kérdez.
Egyik szemöldököm felszalad majdnem a homlokom közepéig, úgy néztem rá. Aztán, ahogy bocsánatot kért, picit megenyhültem. Szégyenlősen elmosolyodtam, majd megrántottam a vállam, mint akinek már úgy is mindegy. Már így is elég sokat tud rólam. Többet, mint bárki más azokon kívül, akik a bárban dolgoznak.
- Mivel az a bár egy exkluzív hely, és be voltam zárva oda hat évig, tudom mi fán terem a szex, de soha az életemben nem tapasztalhattam meg, ahogy azt sem, milyen egy normális kapcsolat. Emberek jöttek mentek mindig a bárban, a lányok ugyan azok voltak. Tőlük se tudhattam meg túl sokat, hiszen nem voltam a kedvencük. Mindig azt hitték, hogy velem kivételeznek, így nem rajongtak értem. Szóval a válaszodra a kérdésem igen. A pasizás teljes mértékben kimaradt az életemből.
Azt már nem akartam neki elmondani, hogy engem is próbáltak megerőszakolni azok után, hogy anyám meghalt, de mindig sikerült valahogy kivergődnöm abból a helyzetből. Vagy a kezembe akadt valami nehéz tárgy, amivel leütöttem az illetőt, vagy szimplán kiharaptam egy darabot a nyakából, kezéből, vagy ahol értem. Aztán szerencsére Richard betiltotta a további zargatásomat, így megúsztam ezeket.
Bár még mindig égett az arcom és zavarban is voltam, azért megkönnyebbültem, hogy mindent elmondhattam neki. Nem is tudom már milyen régen beszélgettem így valakivel. Mintha soha meg sem történt volna.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2013. Aug. 16.

Amikor Bria azt mondta fázik, én már álltam is fel, hogy bemenjek neki egy cipzáros pulcsimért. A szekrényből vettem ki, frissen mosott, vasalt pulcsit. Az egyik kedvencem, ami azt illeti. Kihoztam, s odaadtam neki. Nem terítettem rá, gondoltam, majd felveszi úgy, ahogy neki kényelmes.
Elhelyezkedtünk, s ő elmesélte röviden és tömören a történetét. Igaz, ami igaz, szörnyű történet, de azért annyira nem volt ütős számomra. Vagyis... ez nekem olyan volt, mintha apám áldozatainak véleményét kellett volna meghallgatnom. Én sajnos már csak ilyen kegyetlen családba születtem. Volt szívem és azért valahol sajnáltam a lányt, de azért annyira nem hatott meg.
Na meg én olyan ember vagyok, aki nem igen érez mást vele egyenrangúnak, egy-két kivétellel.
Persze ez nem azt jelenti, hogy szívtelen vagyok, csak kicsit fenn hordom azt a formás orrom. Ezért is ajánlottam fel neki, hogy nálam lehessen egy darabig. De csak egy darabig, mert ha apám megtudja, hogy nőt költöztettem a házamba, olyat, aki nem kiszolgálni van itt nálam, akkor biztos, hogy kicsinálja szegény párát.
-Dehogynem kérhetsz... hiszen, ha jól értettem, nincs hova menned. - válaszoltam aztán amikor ő azt mondta, hogy a nevelőapja rosszabb, mint egy maffiafőnök, vagyis az én apám, akkor akaratlanul is fel kellett nevetnem. -Hát annál biztosan nem rosszabb. - ugyanis ismerem apám módszereit és kegyetlenségét.
A következő mondatain picit elgondolkodtam, mert nem emlékeztem, hogy apám segédkezett volna a Masters bár megnyitásában, de lehet, hogy csak akkor még nem jelentettek nekem semmit az ilyen bárok és elkerülte a figyelmem. Vagy nem is volt semmi ilyen. Majd lehet, hogy megemlítem neki, hátha mond valami okosat és talán erről a Richardról is megtudok még pár dolgot.
-Ne aggódj értem. - muszáj volt mosolyognom azon amit mondott. Ha tudná, hogy ki az apám, nem aggódna ennyire... vagy még jobban aggódna? Na mindegy, de ez a helyzet így elég vicces. -Nyugodtan maradhatsz nálam egy ideig, itt nem lesz semmi bajod. - szóltam mély, megnyugtató hangomon, miközben ráemeltem a tekintetem, majd leraktam üres poharam a földre, a kanapé mellé.
A kis csend után feltett kérdésemre láttam, hogy elvörösödik. Oké, nekem nem újdonság, hogy bejövök a csajoknak. Nem egy hasonló vörösödést láttam már. Bár azért be kell vallani, cuki pofija van. - Értem. - ennyit válaszoltam a magyarázatára. Nem kezdtem el kifejteni a véleményem arról, hogy szerintem simán lett volna más módja is az elbújásnak, viszont ő már egyébként is meg akart csókolni. Talán tévedek, de valahogyan ez az érzésem van ezzel a csókkal kapcsolatban. És a monológ utolsó, félbehagyott mondatával, azt hiszem el is árulta magát. Félmosoly húzódott az arcomra, majd átültem mellé. Közvetlen mellé.
-Egyáltalán nem volt béna, bár lenne mit javítani rajta. Ha gondolod, szívesen megmutatom hogyan kell! - ajánlottam fel neki a segítségemet, s már vártam, mikor hajolhatok közelebb hozzá, hogy megcsókoljam. Persze számítottam rá, hogy elhúzódik majd tőlem. Egyelőre kíváncsi voltam, mit reagál erre a "vad és szexi táncosnő". Vajon a színfalak mögött is olyan, mint ott a színpadon? Aztán majd eldöntöm, hogy kell-e nekem, vagy nem. Bár kétség kívül kezdte izgatni a fantáziám, mert nem egy rossz csaj. Sőt! Igazán izgató a külseje. Viszont, ha itt lesz nálam egy vagy két hétig, akkor nem fektethetem meg már az első éjszaka. Vagy igen?
-Hát ez igazán sajnálatos. Pedig az élet egyik legmeghatározóbb dolga a pasizás meg a csajozás. De majd behozod a lemaradásod, hidd el. Ha kérdésed van, szívesen válaszolok, segítek bármiben. - kacsintottam rá mosolyogva. Tyű milyen kezesbárány lettem! Miért mondok ilyeneket? Azt hiszem kedvelem a lányt. Persze nem kavarnék vele, maximum egy éjszakára vagy kettőre, de hosszabb ideig biztos nem. Valahol azért legbelül sajnálom, ami történt vele, meg lehet, hogy a szívem mélyén a maffiáskodást is bánom, talán ezért vagyok ennyire nyálasan kedves. Meg persze előbb-utóbb, azért mielőtt elmegy, egy ágyban is szívesen feküdnék vele.
-Kérsz még vizet? - kérdeztem, amikor megláttam, hogy megitta mindet. - Vagy, ha fázol bemehetünk. Vagy megmutatom hol tudsz aludni és akkor slussz-passz, megyünk durmolni. - mosolygok rá szelíden, s próbálom eldönteni magamban, hogy mihez is akarok kezdeni ezzel a lánnyal.

Tárgy: Re: Medence és terasz Pént. Aug. 30, 2013 11:36 pm

Jacob & Briana

Mesém látszólag meghatotta egy cseppet, de hangjában ez nem volt érezhető. Furcsa volt nekem és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most mi is van akkor. Persze nem érdekelt volna egy cseppet sem, ha félvárról veszi, emellett pedig hálát adtam az égnek, hogy nem tőrt ki könnyekben. Na, azt elképzelni sem tudom róla. Szerintem valahol a kettő közt járt.
Ajánlatára azonnal nemet mondtam, de ő ragaszkodott hozzá. Inkább már nem akartam ezzel foglalkozni. Pár napba csak nem halunk bele... talán. Aztán megütötte a fülem az a mondat, amiben a maffiafőnökről volt szó. Úgy beszélt róla, mintha ismerné. Hiába, picit paranoiás vagyok, így még körbe is néztem, hátha látok valami arra utaló nyomot, hogy itt járt a maffia. Össze is húztam magam, de ezt mondhatjuk a hidegre való reakciómnak.
Jacob pulcsija igen meleg, puha és illatos volt. Egész nap képes lettem volna viselni.
Pan nyugodtan, összegömbölyödve nézelődött mellettem, ő nem tűnt se nyugtalannak, se izgatottnak, csak kimerültnek.
Figyelmem újra Jacobra irányult, hiszen rákérdezett a csókra, én meg elvörösödtem és valami zagyvaságot odanyögtem neki. Nem tagadom, jó volt a csók, szívesen megismételném bármikor, de az elsőt nem így képzeltem el. Sőt, még mindig azzal hitegetem magam, hogy ez nem is volt igazi, csak egy hosszúra nyúlt puszi.
Arcát látva, még inkább elvörösödtem, bár nekem ez nem szokásom. Igaz, az sem, hogy egy idegen pasival intimitásról beszéljek, de akkor is. Ez a férfi, kikészít. Bár ne lenne ilyen jóképű és szexi. Bár nem voltam soha férfival, azért igeni tudom milyen a vágy és azt is érzem, ahányszor csak rá nézek.
Sejtem, hogy minden érzésem az arcomra van írva. Az, hogy zavarban vagyok, feszült is egy cseppet, na meg azt, hogy a pillantásommal vetkőztetem. Hiába, koraérett nő vagyok, akinek olyan igényei vannak, amiről még nem is tud. Na, ezt rakja össze valaki.
Mikor odaült mellém azzal, hogy segít megtanulni csókolózni, mindkét szemöldököm a magasba szökkent, de nem húzódtam el, eszem ágában sem volt. Ledöbbentem, nem is kicsit.
- Várj, had gondolkozzak! - mély, hosszútávú elmélkedést mímeltem, aztán egy széles, csábító mosollyal néztem rá. - Bár ezért leharapnám a nyelvem, de nemet kell mondanom. Hidd el, minden vágyam az lenne, hogy VALAKI megtanítson eme fizikai érintkezés tökéletességére... - Hirtelen megakadtam. Ha már meghalok, legalább azt ne úgy tegyem, hogy még egy normális csókom sem volt. - Benne vagyok. Mit kell tennem?
Elszánt voltam, mégis zavarban éreztem magam, amit nem nagyon akartam kimutatni, pedig arcom még mindig ki volt pirosodva. - Még egyszer úgy is meg akartalak csókolni, és ha az most lesz, hát benne vagyok. - Közelebb hajoltam az arcához, nem túlságosan, mert a kezdeményezés nem az én stílusom, csupán ösztönszerűen hajoltam felé, várva az első, igazi csókom.
- Talán felcsapsz tanárnak? - kérdeztem incselkedve. Igazából fogalmam sem volt, hogy mi üthetett belém egy perc leforgása alatt, hiszen az előbb még pironkodva próbáltam elhitetni vele, hogy csak véletlen volt a csók, most meg egyből beleegyezek, és még flörtölök is vele, ha szabad így kifejeznem magam. - Talán majd rajtad is gyakorlom az elsajátított technikákat?
Legszívesebben a falba vertem volna a fejem ezekért a szövegekért, de már nem szívhattam vissza. A férfi közelsége, hangja, teljesen kifordított önmagamból. Mondhatni egy szajhát csinált belőlem. Remélem most örül.
- Ami azt illeti fáradt vagyok és egy zuhany is jól esne - mondtam a lehetőségeket taglalva. Tényleg jól hangzott az a durmolás, meg a zuhany is igen kecsegtető volt, de volt itt még egy bibi: Nincs se tusfürdőm, se ruhám.