Alden Taylor

Becenév: Den

Nem: Férfi

Kor: 24

Foglalkozás: Kalandor

Csoport: Városiak

Avatar: Shayne Ward

Külső… Ez nem olyan bonyolult, meglátni és megimádni engem, csak ennyi kell pusztán, semmi több. Egoista megjegyzés? Elégedett is vagyok magammal. Jóképű, pimasz mosolyú, kigyúrt fickó vagyok. Adok a külső megjelenésre, sok esetben legalábbis. Szeretem már csak a hozzáállásommal, az első benyomásommal levenni a nőket a lábukról, hogy utána már ne legyen sok dolgom. Miért is állnának ellen egy jóképű macsónak? Minden adottságom megvan hozzá, és élek is vele. Magasságom stimmel, kisugárzásom stimmel, izmos is vagyok, és jóképű is. És mellékesen nem hanyagolom el a külsőségeket sem. Mindegy, hogy sportos, laza, vagy elegáns cuccokat veszek fel, lényeg, hogy férfias legyen és minden helyzethez praktikus. Nem vagyok egy divatmajom, de adok magamra. Odahaza más kérdés, hogy egész nap el tudnék mászkálni egy szál alsóban is…
A másik, amivel még tudom a jó benyomást kelteni, az a némileg meghagyott egy-két napos borosta, és az illatom. Ami pedig a sérót illeti, nem nagyon szeretem hosszabban meghagyni, jól áll nekem az 1-2 centis is.

Hm… jó kérdés, igaz? Ki milyennek lát. Ha jobban belegondolok, senki nem mondta még rám, hogy egoista lennék, sem azt, hogy úgy ismer, mint a saját tenyerét. Ami megtanítható volt, azt anyu mind belém nevelte: illem, tiszteletadás, alázat, ugyanakkor tudatos büszkeség is jellemző rám. Olykor sikerül ezt betartani, olykor pedig elfog az utálat egyes személyek iránt, és kitör belőlem egy faragatlan fráter, aki még olyan szavakat is odamond, ami túlságosan bántó. Erősen tudok cinikus is lenni, az ironizálást egyfajta ellentámadásképp alkalmazom szinte már mesterfokon. Sokan úgy gondolják, hogy beképzeltségemben mondom ezt.
Egy dolog, hogy nem szívesen regélek magamról, inkább csak a másikat hallgatom meg. Azonban mindig tudom, hogy mit akarok. És ha egyszer kiszemelek magamnak valamit, akkor minden lehetőséget megragadok, hogy meg is szerezzem azt. Jó tulajdonságaim közé sorolható azonban, hogy képes vagyok a lemondásra. Alkalmazkodó típusnak mondhatnám magam. Alapvetően mint mondtam, udvarias vagyok. Akiről úgy gondolom, hogy megérdemli, képes vagyok a tenyeremen hordozni, és a flegmább énemmel sem igazán  találkozik. Tudok humorizálni, van humorérzékem. Nem vagyok begyöpösödött, magamba forduló alak, csak olyan aki igyekszik a sors számára kiszabott útjáról letérni.
A jobb tulajdonságaim közé még azért tudok mondani párat. Persze akinek jónak számít ez. Borzasztó rámenős tudok lenni. Ha meg akarok szerezni magamnak egy csajt, akkor azt meg is teszem, nem teketóriázok, egyből a lényegre térek, és kész. Ez többnyire beválik, ám kaptam már egy-két pofont egy-egy balul elsült randi végén. Ezzel az a bajom, hogy nem tudok vele mit tenni, ez így ösztönös, ha lehet rá így mondani.
Bunkó vagyok. Ezt már többször hallottam, nincs rajta mit magyarázni. Ami a szívemen, az a számon. Nem gondolkozok, mielőtt beszélnék, s ez rengetegszer bajba sodort már.
Megértő az vagyok. Igen, megértő. Ezért is van sok barátom. Sokan szeretnek velem beszélgetni, s elmondani, mi nyomja a lelküket.

Jó dolog lesz hazaköltözni, ezt már most látom. Főleg ha már rég járt az ember a saját szülővárosában. Pedig még csak most kezdődik igazán az életem, távol a családomtól.
Rengeteg dolog történt, mióta megszülettem. A legjobb döntés volt elköltözni otthonról, egy sokkal másabb városba, ahol rengeteg új tapasztalat ért. De akármennyire is frusztráló a múlt, mégsem változtatnék a jövőn. Tettem egy ígéretet, amit valamikor majd be is fogok tartani. Azt azonban nem tudom, hogy mikor. A lehető legjobb döntésnek bizonyult az elköltözés otthonról.
A járgányból én is segítek a munkásoknak kipakolni, a végére egy kis doboz marad. Kifizetem a fuvart a fiúknak, aztán körülnézek az utcában. Jó dolog függetlennek érezni magam, ezer és ezer kérdés vetődik fel a fejemben, és egy pillanatra a daimónomra pillantok. Az érzéseim visszatükröződnek róla.
A dobozzal a kezemben besétálok a lakásba. Még szerte vannak a dolgok hordva, ahova épp rakták őket. De a tologatással egyedül is el tudok pepecselni. Leteszem a dobozt az étkezőasztalra és rakodni kezdek ki belőle. Tele van képkeretekkel, amiken a pillanatnyi emlékek lettek megörökítve. Amit épp kezembe vettem, mondjuk, épp a kis tákolt versenyjárgányomban ücsörgök úgy kilenc évesen és egy aranyérem fityeg a nyakamban. Egy régi emlék a nyugis időkből. Tovább pakolva kezembe akad a szájharmonikám is. Az első hangszerem…  Majd egy kis barna kötésű kopottas holmi is előkerül. A naplóm. Régen vezettem azt is. Már vagy nyolc éve nem is használtam. Elönt a kíváncsiság, már fogalmam sincs hogy írhattam. Biztos gáz dolgokat firkatyoltam bele. Kezembe veszem a darabot és leülök az asztalhoz. Lapozgatni kezdem, miközben megelevenedik előttem a múlt lassan a betűk között. Vicces, de a születésem előtt kezdődik. És nem is az én írásom. Apámé… Ő is hiányzik. Mikor anyámmal engem vártak, babanaplót vezetett. Aztán valami ereklyeként adta oda nekem, hogy írjam le bele a gondolatom, ha úgy adódik. Sosem tanulmányoztam igazán az emlékeim előtti fejezeteket, valószínűleg úgy van megírva, mint az élet nagykönyvében. Széép nagy, boldog család voltunk mi mindig, amióta csak az eszemet tudom.

05. 04. délután fél 3. Fiam született! Leírhatatlan az érzés, amikor először a kezembe vettem. Olyan apró, és olyan ráncos mint egy kisöreg. Féltem megfogni is. De erős kislegény. Épp olyan, mint amilyet az anyja megálmodott. Zöld szemek, sűrű, tüsi szőke haj, és állandóan az anyja ujjába kapaszkodik. Minket már kilóra megvett.

03. 01. A fiam daimónja folyamatosan váltogatja az alakját, eddig azt hiszem a legszívesebben egy apró kis sünivé gömbölyödve szeret szundizni a kiságyban. Már most látni lehet, hogy csak így érzi magát biztonságban. De bezzeg ha épp a ház felfedezésére vállalkoznak, akkor bizony minden rosszba beleviszi. Alden tegnap majdnem magára húzta a terítővel együtt az egész étkészletet.

11. 23. Hosszadalmas procedúrán vagyunk túl a mai nappal. Lizzel aláírtuk a válási papírokat, megpróbáljuk lehetőleg úgy kezelni a helyzetet, hogy az Aldennek kedvező legyen minden szempontból. A kicsit nekem ítélték, két napja már, hogy esténként nem látja az anyját. Eddig szerencsére nem igazán fogta fel, hogy mi történik körülötte, folyton fülig ér a szája.

12.03. Megismerkedtem egy gyönyörű és elragadó nővel, kicsit tartok az első nagy találkozástól a fiammal. Nem akarom ezt a lehetőséget elszalasztani, nem szeretnék egy befásult elvált, gyerekét egyedül nevelő szülő lenni.

12.24. Jönnek az ünnepek, ma délután váratlan vendég érkezett. Jobban mondva megtörtént az első ismerkedés, Alden egészen jól viselte. Kicsit idegen volt neki a helyzet, de viszonylag hamar feloldódott. Azt hiszem, nem lesznek problémák már ami az összeismerkedést illeti.

04.15. Immár hárman lakunk egy fedél alatt, ismét feltelt a ház zajokkal. A családi élet meghatározó jellegei, gyerekordítás, nevetés, meghitt beszélgetések. És ami talán még fontosabb, hamarosan bővülni fog a család.

08. 21. Az utóbbi napok eseményei rányomták a bélyegüket az életünkre. Alden kishúgit kapott, akiért él hal már most. El sem mozdul a kiságya mellől, egyre csak őt lesi, és minket kérdezget, hogy mikor foghatja már meg. Mikor az ölembe ültettem, a kezébe adtuk a kis picúrt, úgy fogta, mint ha csak valami különös kincs lenne. Eli igazi tünemény, nyugodt baba. Eddig legalábbis nem igazán hallatta a hangját. A anyjával tettünk egy egyezséget, hogy mindkettőnek jó élete lesz, összetartó család leszünk.

09. 06. Úgy érzem hatalmas szerencsénk van azzal, hogy igazi édestestvérek módjára hasonlítanak egymásra ki...

Csengetést hallok, amire felkapom a fejem. A barna kötésű könyv tompa puffanással zárul a tenyeremben, én pedig szép komótosan felállok. A napló az asztalra kerül, figyelmemet már a főbejárat vonja magára. Vajon ki lehet? Szomszédok, akik kíváncsiak, hogy kicsoda lehetek? Fogalmam sincs, ezt csak egy módon tudhatom meg.

Kedves, Alden! A húgod már tűkön ülve vár téged, szóval gyorsan foglald le az avatárod, aztán már mehetsz is játszani.  Karakterlapodról annyit, hogy szépen kidolgozott, átlátható és minden olyan információt megtudtunk, ami szükséges. Jó játékot!