Duncan Calahan

Becenév: Dun, Doki, Seb, Sebby és amit akarsz

Nem: Férfi

Kor: 27 éves vagyok

Foglalkozás: Életművész, mégis inkább Pszichológus féle

Csoport: Tudós

Avatar: Vinnie Woolston

Teljesen hétköznapi vagyok, már amennyire ez itt lehetséges. Közép magas vagyok, a 180 centit is alulról nyaldosom csak, és alig 70 kiló. Nem kigyúrt a testem, csupán formás, és kockahasam sincs, de elhízva sem vagyok, olyan lapos, és semmi különleges. Az annál inkább hogy díszít pár tetoválás, de ennek is megvan a maga története. A fél felsőtestem és a vállaim, karjaim borítják minták, de nem olyan sűrűn, hanem csak hézagosan, nem szeretem a zsúfoltságot, magamon sem, és magam körül sem. Hajam közepes barna, és hosszúnak nevezhető kicsivel a vállam alá ér, de nem szoktam összefogni, általában hagyom így, csak ha dolgozok, vagy útban van akkor gumizom össze, amúgy nem. Szemeim szürkék mint a viharos égbolt, de mégsem feltűnőek. Teljesen beleillek az itteni életbe. Szívesen viselek fekete-fehér összeállítást és szeretem a skót kockás dolgokat is. Ha úgy adódik mindent felveszek, és szerencsére kevés dolog van ami nem áll jól, így hát eléggé széles skálán válogathatok. Kiegészítőket nem igen viselek, csak egy bőrszíjas órát, és egy nyakláncot, egy sárkányfej alakú medállal, ami ezüst a szemei pedig smaragd zöldek.

Nos leginkább a magányos farkas jelzővel tudnám illetni magam, ami nem túlzás, tényleg szeretek magamban lenni, és ügyködni a házam alagsorában. Ha valamit elkezdek, akkor nem érdekel semmi, a figyelmem csak oda összpontosul, ezért sokszor tűnhet úgy hogy nem is figyelek oda másra. Ami voltaképp igaz is. Két szobára való könyvem van, ergó nem nehéz kitalálni hogy szeretek olvasni, és jegyzetelni mindenfélét amit a kutatások kapcsán tapasztalok. A modorom kissé szúrós és ironikus, de általában megbocsátják nekem, mert a szakértelmem kárpótol mindenkit. Tudós vagyok, akkor hogy jön ide a pszichológia? Hát úgy hogy pszichológiát tanultam, és nem reklámozom hogy mivel töltöm az időmet, így ez a "rendes" szakmám, és ami azt illeti elég jó is vagyok benne. Többnyire a rendfenntartók, vagy az orvosok keresnek, egy-egy nehezebb ügy/eset kapcsán, amiért szép tisztelet díjat szoktam kapni. Persze ha tudnák amit én... sosem hívnának többet. Volt egy testvérem, egy bátyám, aki elég erőszakos természetű volt, és mit mondjak, én is örököltem ilyen géneket, de elnyomom magamban, rendkívül nehéz, néha nem is tudom hogy bírom, szétszakadnék... Erről mit sem tudnak mások, de azzal hogy bennem van, hogy egy vadállat lehetnék ha elengedném a gyeplőt, megriaszt, ugyanakkor határtalanul nagy előrejutást jelent a munkámban, mert megtudom érteni a beteg elméket. Sokak szerint már magam is az vagyok... Teszek a véleményükre, akit érdekel milyen vagyok még, az ismerjen meg, és ne ítéljen elsőre.

Előtörténet, vagy szerepjáték példát írj, ami nem lehet más oldalról hozott és kapcsolódjon az oldal témájához!!!