Privát terem

Ahol egymagad lehetsz annyi lánnyal, amennyit a pénztárcád bír.

Amikor ma reggel felébredtem, azt hittem ez a nap is átlagos lesz, mint a többi mostanában. Csak felkelek, melózok apámnál, költöm a pénzt, semmi extra. És ezt így gondoltam egészen délutánig, amikor is összefutottam egy rég nem látott igen jó haverommal, Marcussal. A jó öreg Marcussal, aki mióta az eszemet tudom talán a legjobb haverom.
Nem igazán voltak terveim estére és holnapra, így amikor felajánlotta, hogy látogassunk el a Masters bárba én gondolkodás nélkül rábólintottam. Még sosem voltam ott, de több haver jelezte már, hogy nekem feltétlenül el kell látogatnom oda. Pénz és sárm volt elég, így aztán nem volt kérdés, hogy odamegyünk.
Privát szobára fizettünk Marcussal. Végig azon hülyültem vele, hogy nekem eszem ágában sincs őt szobára vinni, meg nem akartam egy privát szobába menni vele, de persze csak viccelődtünk.
Először nem tudtam elképzelni, hogyan is működik itt a dolog, de amikor beültünk a finom selyembevonatú kanapéra egy kis emelvény elé, Marcus elmagyarázta nekem mi is fog történni. Először egy táncoslány ad magánszámot, akinek max majd a bugyijába lehet pénzt dugdosni és ezzel biztatni hosszabb előadásra, de vele még nem lehet kikezdeni. Utána jönnek azok a csirkék, akikkel azt kezdünk majd, amit csak akarunk. Ha jól vettem ki a szavaiból...
Jól eldumálgattam a sráccal, amikor végre belépett az ajtón az első hölgyemény. Én a kicsit elegánsabb öltözékemben elég lazán ültem a puha kanapén. Teljesen hátradőlve, karjaim a támlán, egyik lábfejem pedig a másik lábam térdén pihent.
Összevigyorogtunk a haverommal, mert a lány igencsak csini és szemrevaló volt ebben a cowgirl-ös kosztümben. Igaz, nem éreztem azt, hogy azonnal rá kell ugranom. Izgató volt már az is, ahogyan elkezdte a táncot, de na... láttam már azért női testet, nem egyet, sőt táncolni is láttam már jó pár szexi lányt. Éppen ezért nem láthatta azt a kiéhezett sóvárgást a szemeimben a lány. Na persze lestem én a testét ezerrel, néha összenéztünk Marcussal, vagy megosztottunk egymással valamit, de nagyrészt Brianát néztem, ahogy az emelvényen a rúd körül táncol.
Marcus haveromnak is volt már része ilyen látványban, de azt hiszem ő jobban ki volt éhezve, mint én.
-Repetát szeretnénk, kislány! - szólt a lányhoz Marcus, miután valamennyi pénzt csúsztatott a lány rövid kis latexnadrágjába.
Én csak vigyorogtam, na meg már vártam, hogy mikor adja a következő adag zsét és mikor kérdezi meg, hogy találkoznak-e esetleg a bemutató után. Ez be is következett, az én jó haverom már az első csajt meg akarta kaparintani magának. Én meg vártam a megfelelőt, aki majd bukik rám, aki megpróbál igazán elcsábítani....

Savor, az én kis hiénám és Crucius, Marcus sakálja pedig az ajtó közelében ültek, s egyszerre nézték az előadást is és a táncoslány daimonját is igen sűrűn fürkészték.

Azt hiszem élveztem a táncot, s persze nem kerülte el a figyelmem, hogy a lány néha-néha rám pillantott, szegény Marcusra pedig csak akkor, amikor muszáj volt. Úgy tűnt, tetszem a lánynak, de nem tudhattam, hogy ezek a pillantások csak a tánc része, vagy tényleg szemezni kezdett velem. Marcus fizetett még pár percet a lánynak, majd később megkérdezte, hogy találkozhatnak-e a műsor után. A lány nemet mondott, kissé idegesnek látszott, de én nem tulajdonítottam neki semmilyen jelentőséget. Arra gondoltam, azért ideges, mert volt már pár rossz élménye itt, a kidobósrácok eszembe sem jutottak.
Viszont éreztem és láttam Savoron, hogy ideges és fülei az ajtó felé fordulnak. Ekkor esett le, hogyha még egy szót szólunk a hölgyhöz, akkor nem nőnemű társaságot kapunk.
A lány kilépett az ajtón, két nagydarab fickó pedig be. Marcus összehúzva magát hátrált, én pedig még mindig lazán ültem és mosolyogtam a háttérben.
Amikor láttam a csávók nem túl értelmes arcán, hogy szerintük csak egyféleképpen lehet elintézni ezt a dolgot és láttam Marcuson, hogy kicsit betojt, hogy többet nem jöhet ide, én csak akkor álltam fel. Savor továbbra is a helyén ült, de már nyugodtságot sugárzott tekintete és viselkedése, ahogyan az enyém is. Marcus daimónjáról ez már nem volt elmondható, de azért próbált nyugton maradni Savor mellett.
Előre sétáltam, kicsit védelmezőn Marcus elé álltam. Engem amúgy sem volt joguk kidobni és szerintem a haveromat sem, mert tulajdonképpen nem csinált semmit és fizettünk is a szobáért, de mindegy.
-Uraiim, uraiiim! - szólaltam mély hangomon nyugtatgatva a férfiakat. Néha a vicsorgó daimónjukra pillantottam, de úgy láttam Savor is úgy tesz, ahogy én. Csillapítani próbálja a feszültséget.
Mielőtt folytattam volna, a lányra néztem, s csak után fordultam újra a férfiakhoz.
-Úgy vélem értelmes emberek módjára is meg tudunk állapodni. - zsebemből előhúztam a tárcámat. Szünetekkel beszéltem, úgy gondoltam így hatásosabb. -Bár szép kis összeget fizettünk a privát szobáért, hajlandó vagyok egy kis felárat fizetni maguknak, ha itt hagyják még egy kicsit táncolni a lányt. - szóltam nyugodtan a csávókhoz, arcomon folyton az a laza félmosoly virított.
-Ígérem nem érünk hozzá. - tettem még hozzá teljes nyugodtsággal, s bárány szemeimet a férfiakra vetettem.

Sajnos Marcus haverom sosem bírt magával, sosem volt az a türelmes típus, így hamar egy kis gubancba keveredtünk. Persze szerintem nem volt nagy dolog az egész, de úgy figyeltek minket, mintha valami 10.000 éves, féltve őrzött kincset lestünk volna, na meg úgy viselkedtek a kidobó fiúk, mintha bankot raboltunk volna. Na jó, talán túlzok, de azt kell, hogy mondjam, ők is túloztak.
A lányt megragadták, ránk meg úgy néztek, mintha éppen a tekintetükkel akartak volna kicsinálni. Akartam szólni, hogy nem fog nekik menni, de annyi értelmes sem láttam a szemükben, mint egy döglött hintalónak a szemében, szóval inkább sóhajtottam és rájuk hagytam. Pénzzel próbáltam őket lenyugtatni. Úgy láttam az egyikük hajthatatlanul a szemével akar megölni minket, a másik viszont kapó lett volna az ötletre. Legalábbis ezt vettem ki a helyzetből, a viselkedésükből, mert megszólalni nem nagyon voltak hajlandók.
Miközben beszéltem megérkeztek a következő produkció fellépői. Szemrevaló csajok voltak. Nem zavartatták magukat, az egyik azonnal oda is lépett hozzám és mintha nem is látná a nagydarab kidobókat, csak úgy elkezdett dörgölőzni hozzám, még néhány puszit is kaptam a nyakamra. Én átöleltem a derekánál és rámosolyogtam, de jobban érdekelt egyelőre, hogy hogyan határoznak az öltönyös fickók.
Hát nem tudtam meg, mert hirtelen felüvöltött a fejem fölött a tűzjelző csengő. Én esküszöm nem ijedtem meg, csak és kizárólag azért, mert pont a fülem mellett kezdett kiabálni meg villogni a csengő. Szokásos szöveg, hogy nyugodtan és szervezetten távozzanak, de mindenki rohant ki, mint valami csürhe. Én először azt hittem ez valami vicc, vagy csak valaki szórakozott, de pár perc múlva megéreztem a füst szagot. Ekkor már Savor is sürgetni kezdett, de én azért tartottam szokásos nyugodtságom.
A lányt, aki táncolt nekünk, fellökték, s én nyúltam, hogy felsegítsem, mert azért úriember vagyok, de a tömeg elsodort engem is. Kicsit megijedtem, hogy elszakadok Savortól, de szerencsére a kiskutyám ügyes volt, s utánam tudott slisszanni, hogy ne kerüljünk túl messzire egymástól.
Marcussal nem tudom mi történt, szerintem őt is elsodorták idő közben, de tudtam, hogy azért tud magára vigyázni. Mindig bajba kerül, de azért ügyesen ki is tud mászni a slamasztikából mindig.
A szűk folyosón az emberek lökték, húzták egymást, mindenkinek elment az esze.
Már kinn voltunk az utcán, s kezdett feloszlani a tömeg, valaki mégis nekem jött. Először mérgesen rá akartam förmedni, hogy azért figyelhetne, mert már untam, a lökdösődést, de amikor megláttam ki az, visszafogtam magam.
-Semmi baj. - mondtam neki, aztán pedig körülnéztem, hogy meglátom-e Marc-ot. Meg is láttam és én már csak mosolyogva felsóhajtottam. Az egyik itt dolgozó lánnyal kavart már. Összevigyorogtam vele, s aztán hagytam, hagy ismerkedjen. Kis csend után, amikor már tényleg feloszlott a tömeg, a táncoslányra pillantottam.
-Gondolom már nincs több előadásod itt. Van kedved inni valamit? Vagy oda is utánunk jönnek a testőreid? - kérdeztem kíváncsian. Savor mindeközben kíváncsian fürkészte a nála jóval kisebb termetű, hófehér rókát.

Hát mivel nem volt jobb dolgom, meg Marcus is lelépett a csajszijával, így aztán arra gondoltam, hogy talán elhívom a táncoslányt valami italra az egyik legközelebbi sörözőben. Meg is kérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha esetleg innánk valamit, de nem kaptam választ. Mintha meg sem hallotta volna, hogy mit kérdeztem, csak idegesen leste az embereket körülöttünk, mintha félne valakitől. Vagy sajnálta a munkahelyét? Hát nem tudom, de az biztos, hogy furcsa volt a helyzet. Vártam egy picit, mert nem tudtam mi van, mi tévő legyek, aztán amikor már feladtam a dolgot, ő hirtelen lekapott. Hát mondanom sem kell, hogy hatalmasra tágultak a szemeim, annyira meglepődtem. A csók inkább volt nevezhető ilyen szájrapuszi és csók átmenetnek, de azért nem volt rossz. Bár a meglepettségem nagyobb volt, mint a vágyam iránta.
Éreztem, hogy a csók közben szép lassan elfordulunk. Azt hittem valami "kész átverés" show-ba kerültem, de aztán amikor a lány végre megszólalt, kezdtem sejteni, hogy miért viselkedik így. Bár azért rászorultam volna némi magyarázatra, de mindegy, most gondolom jobb lenne, ha sietnénk.
Kicsit elgondolkodtam, mielőtt válaszoltam volna, hiszen nem biztos, hogy én vagyok neki a legjobb választás ilyen szempontból, de aztán rájöttem, hogy én csak jól járhatok, úgyhogy beleegyeztem.
-Jól van. Kövess! - mondtam neki, majd megfogtam a kezét, hogy ne veszítsük el egymást a tömegben, aztán elindultam hazafelé. Igen, hazafelé. Úgy gondoltam tökéletesen elleszünk nálam. A takarítónő pont tegnap volt, szóval szép rend van, semmi akadálya, hogy vendégem legyen. Na meg persze mégis csak egy jó testű táncoslányt viszek fel magamhoz!
Gondoltam, hogy fogunk egy taxit, de aztán végül úgy döntöttem, hogy jobb ha gyalogolunk. Nem lakok túl messze, de azért egy jó fél óra séta biztos van, így lesz időnk egy kicsit beszélgetni.
-Na most már mesélhetnél azért valamit, hogy m is ez az egész? - kérdeztem jó negyed óra csend után, amikor már rég elhagytuk a bárt és a káoszt ami ott volt.
-Meg pontosan miben is kell a segítség? - hát igen. Nem biztos, hogy el is akar bújni. Ki tudja, mit szeretne, majd most remélhetőleg elmondja.

Folyt. köv. itt: https://celestialwar.hungarianforum.net/t82-medence-es-terasz#137